Ismertető | Haladó

Beillesztési módszerek

A másolt (Ctrl+C) vagy kivágott (Ctrl+X) objektumokat a szokásos Beillesztés paranccsal (Ctrl+V) az egérkurzor alá illesztheti be, vagy középre, ha a kurzor a rajzterületen kívül van. A vágólapon levő objektum emlékszik az eredeti pozíciójára is, ahonnan másolta, és a Beillesztés a megfelelő helyre paranccsal (Ctrl+Alt+V) oda is be lehet illeszteni.

Arra is lehetősége van, hogy a Stílus beillesztése paranccsal (Shift+Ctrl+V) a vágólapon levő (első) objektum stílusát állítsa be az éppen kijelölt objektumra. Az így beillesztett „stílus” magába foglalja a kitöltés-, a körvonal- és a betűbeállításokat, de a formát, a méretet vagy az alakzatfüggő beállításokat, mint például egy csillag ágainak a száma, nem.

Még egy beillesztési parancs, mely a Szerkesztés⇒Beillesztés… menüben érhető el és mely a kijelölés megfelelő méretét a vágólapon levő objektumokéhoz igazíthatja. A következő lehetőségek közül választhat: Méret, Szélesség, Magasság, Méret egyenként, Szélesség egyenként, Magasság egyenként.

A Szerkesztés⇒Beillesztés…⇒Méret az egész kijelölés méretét igazítja a vágólapon levő objektumok teljes méretéhez. A Szélesség vagy Magasság az egész kijelölés szélességét vagy magasságát igazítja a vágólapi objektumokéhoz. Ezek a parancsok figyelembe veszik a Kijelölő eszköz Eszközvezérlősávjának méretarányt zároló beállítását (a Sz és a M között találja), így ha ez a zárolás be van kapcsolva, akkor a kijelölt objektum a másik dimenzióban is arányosan méreteződik; egyébként pedig változatlan marad. Az „egyenként” parancsok a fentiekhez hasonlóan működnek, kivéve hogy minden kijelölt objektum külön-külön igazodik a vágólapon levő mérethez vagy szélességhez vagy magassághoz.

A vágólapot az egész rendszer eléri – objektumokat nem csak különböző Inkscape-példányok között lehet másolni, hanem az Inkscape és más alkalmazások között is (feltéve, hogy a kérdéses alkalmazás képes SVG-t fogadni a vágólapról).

Szabadkézi és szabályos útvonalak rajzolása

Tetszőleges vonalakat legegyszerűbben a Ceruza (szabadkézi) eszközzel (P) lehet rajzolni:

Szabályosabb vonalak a Toll (Bézier) eszközzel (B) rajzolhatók:

A Toll eszközzel minden kattintás egy hegyes, fogantyúk nélküli csomópontot hoz létre, így az egymás utáni kattintásokkal egy egyenes szakaszokból álló vonal rajzolható. A kattintás és húzás egy íves Bézier-csomópontot hoz létre két, egy egyenesre eső, átellenes fogantyúval. Ha a fogantyú kihúzásakor nyomva tartja a Shift billentyűt, akkor lehetősége van csak az egyik vezérlőt forgatni, míg a másik a helyén marad. A Ctrl szokás szerint kényszeríti az aktuális vonalszakasz vagy a hozzá tartozó vezérlő mozgásának 15°-os lépésközét. Egy vonal rajzolásakor azt befejezni az Enter, törölni pedig az Esc billentyűvel lehet. Egy még befejezetlen vonal utolsó szakasza a Backspace billentyűvel törölhető.

Egy kijelölt szabadkézi vonal vagy Bézier-görbe két végén kicsi, négyzet alakú horgonyokat láthat. Ezek lehetővé teszik a vonal folytatását (valamelyik horgonytól kezdve) vagy lezárását (a két horgony összekötése révén).

Útvonalak szerkesztése

Az alakzateszközök alakzataival szemben a Ceruza és a Toll eszköz útvonalakat hoz létre. Az útvonal egyenes szakaszokból és Bézier-görbékből állhat, és a többi Inkscape-objektumhoz hasonlóan tetszőleges kitöltése és körvonala lehet. Viszont az alakzatokkal ellentétben az útvonal (nem előre meghatározott fogantyúkkal, hanem) a szabadon mozgatható csomópontjaival vagy egy szakaszának közvetlen mozgatásával szerkeszthető. Jelölje ki az alábbi útvonalat, majd váltson a Csomópont eszközre (N):

Néhány négyzet alakú csomópontot láthat az útvonalon. Ezek a csomópontok kijelölhetők kattintással, Shift+kattintással vagy körberajzolással – akárcsak az objektumok a Kijelölő eszközzel (beleértve a nagyon hasonló módot, hogy az Alt billentyűvel körberajzolja a kijelölni kívánt csomópontokat). Két csomópont a köztük levő útvonalra kattintva automatikusan kijelölhető. A kijelölt csomópontokat eltérő színnel jelzi a program, és ilyenkor megjelennek a hozzájuk tartozó csomópont-fogantyúk is – egy vagy két kör alakú fogantyú, melyeket egyenes köt össze a csomópontjukkal. A ! billentyű megfordítja az aktuális al-útvonalakon (vagyis az olyan al-útvonalakon, melyeken legalább egy csomópont ki van jelölve) levő csomópontok kijelöltségét; az Alt+! az egész útvonalon teszi ugyanezt.

Az útvonalak a csomópontjaik, a csomópont-fogantyúik, illetve egy szakaszuk húzásával módosíthatók. (Próbálja ki a fenti útvonalon a csomópontok, a fogantyúk és a útvonalszakaszok húzását) A Ctrl a szokásos módon a mozgatás irányának vagy a forgatás szögének kényszerítésére való. A nyíl billentyűk, a Tab, [, ], < és a > billentyűk és ezek módosítói ugyanúgy működnek, mint a Kijelölő eszköznél, csak objektumok helyett csomópontokra hatnak. Egy útvonal tetszőleges pontján dupla kattintással vagy Ctrl+Alt+kattintással új csomópont hozható létre.

A csomópontok a Del billentyűvel vagy Ctrl+Alt+kattintással törölhetők. A csomópontok törlésekor az Inkscape a legtöbb esetben megpróbálja megtartani az útvonal eredeti alakját. Csak az éles sarkoknál fog ehelyett egyenes vonalat létrehozni. Ha azt szeretné, hogy mindig próbálja megőrizni az alakot, akkor használhatja a Ctrl+Del kombinációt. Lehetőség van egy kijelölt csomópontok megduplázására (Shift+D) is. Egy útvonal kettészakítható (Shift+B) egy kijelölt csomópontnál, illetve két útvonal egyesíthető (Shift+J) két kijelölt végponti csomópontnál.

A csomópont típusa lehet csúcs (Shift+C), ekkor a két fogantyú egymástól függetlenül bármilyen szögben elhelyezkedhet; íves (Shift+S), ekkor a két fogantyú és a csomópont mindig egy egyenesre esik; szimmetrikus (Shift+Y), ez a csúcs típushoz hasonló, de itt a fogantyúk csomóponttól mért távolsága mindig egyenlő; és auto-íves (Shift+A), ez egy speciális csomópont, amely automatikusan állítja a saját és a szomszédos auto-íves csomópontok fogantyúit, hogy simított ív jöjjön létre. Mikor egy csomópont típusát megváltoztatja, a két fogantyú közül az egyik helyzetét megőrizheti úgy, hogy felette tartja az egeret. Ily módon a másik fogantyú fog az új csomóponttípusnak megfelelően ehhez igazodni.

A csomópont-fogantyúk teljesen visszahúzhatók a rajtuk való Ctrl+kattintással. Ha két szomszédos csomópont vezérlői vissza vannak húzva, akkor a köztük levő útvonalszakasz egyenes. A visszahúzott vezérlők Shift+húzással mozgathatók el a csomóponttól.

Al-útvonalak és kombinálás

Egy útvonalobjektum több al-útvonalból is állhat. Az al-útvonal egymással összekötött csomópontok sorozatát jelenti. (Ezért az egynél több al-útvonalból álló útvonalnak soha sincs minden csomópontja összekötve egymással.) Lent, a bal oldalon egy három al-útvonalból álló útvonal, míg a jobb oldalon három ugyanilyen al-útvonal mint három, egymástól független útvonalobjektum látható:

Az összetett útvonal nem ugyanaz, mint a csoport, hanem önálló objektum, csak egészként lehet kijelölni. Ha a fenti, bal oldali objektumot kijelöli, akkor a Csomópont eszközre váltva mindhárom al-útvonal csomópontjai láthatóvá válnak. A jobb oldalon viszont egyidejűleg csak az egyik útvonal szerkeszthető.

Lehetőség van útvonalak Összevonására (Ctrl+K) és összevont útvonalak Szétbontására (Ctrl+Shift+K) is. Az útvonal egyes részei (egy kijelölt csomóponthalmaz) a Ctrl+C billentyűvel másolhatók, és a Ctrl+V billentyűvel új alútvonalként beilleszthetők (ugyanabba az útvonalba vagy egy másikba). Próbálja ki ezeket a parancsokat a fenti példákon. Mivel egy objektumnak csak egyféle kitöltése és körvonala lehet, útvonalak összevonásakor az új objektum az összevonásban szereplő első (a z tengelyen legalsó) objektum stílusát örökli.

Egymást részben fedő, kitöltéssel bíró útvonalak összevonásakor vagy beillesztésekor a fedésben levő területeken rendszerint eltűnik a kitöltés:

Ez a legegyszerűbb módja lyukas objektumok készítésének. További hasznos, útvonalakkal kapcsolatos parancsokról a később következő „Logikai műveletek” című fejezetben olvashat.

Útvonallá alakítás

Bármely alakzat vagy szövegobjektum útvonallá alakítható (Shift+Ctrl+C). Ez a művelet nem változtat semmit az objektum megjelenésén, de megszüntet minden, az adott objektumtípushoz tartozó adottságot (vagyis például egy téglalapot ezután nem lehet a sarkainál lekerekíteni, egy szöveget szerkeszteni); viszont a csomópontjaival módosíthatóvá válik. Íme két csillag – a bal oldalon egy alakzat, a jobb oldalon egy útvonallá alakított objektum. Váltson a Csomópont eszközre, és hasonlítsa össze, hogy a két objektum miként szerkeszthető:

Ráadásul bármely objektum körvonala útvonallá alakítható. Lent az első objektum az eredeti útvonal (kitöltés nélküli, fekete körvonallal), a második pedig a Körvonal átalakítása útvonallá parancs eredményét mutatja (fekete kitöltéssel, körvonal nélkül):

Logikai műveletek

Az Útvonal menü ezen parancsai lehetővé teszik két vagy több objektum kombinálását logikai műveletekkel:

A parancsok billentyűkombinációi a műveletek számtani megfelelőire utalnak (az unió az összeadásnak, a különbség a kivonásnak felel meg stb.). A Különbség és a Kizárás parancs csak két kijelölt objektummal hajtható végre; a többi műveletnél tetszőleges az objektumok száma. Az eredmény mindig a legalsó objektum stílusát örökli.

A Kizárás és az Összevonás látszólag ugyanolyan eredményt ad, de abban különböznek, hogy a Kizárás az eredeti útvonalak metszéspontjainál külön csomópontokat hoz létre. A Felosztás abban különbözik az Útvonal elvágása parancstól, hogy míg az előbbi az egész alsó objektumot elvágja a felső körvonalával, addig az utóbbi az alsó objektum körvonalát vágja el, és megszüntet minden kitöltést (így kitöltés nélküli körvonalak feldarabolására alkalmas).

Néhány gyakori felhasználási esetre való tekintettel az Útvonal menü tartalmaz néhány olyan parancsot is, amelyek több alapvető logikai műveletet ötvöznek, hogy időt takarítsanak meg – ráadásul ezek az alapvető műveletekkel ellentétben megtartják az objektumok színét és stílusát is: Útvonal felosztása egy útvonalat nem átfedő szakaszok halmazára bont (így egy szövegszerű útvonal betűkre lenne felosztva), a Széttörés bármelyik útvonal minden egyes vonala mentén megtöri az átfedő útvonalak halmazát, az Összepréselés pedig minden egyes átfedő útvonal minden olyan részét eltávolítja, amely nem látható, mivel a kijelölés egy másik útvonal által fedve van.

Alakképző eszköz

Az Alakzatépítő eszközzel (X) több útvonalból új alakzatok hozhatók létre csak az egeret használva.

Mielőtt az eszközre váltana, jelöljön ki egymást átfedő objektumokat. Miután átváltott az eszközre, a vászon csak a kijelölt objektumok körvonalait fogja mutatni. Most az alakzatépítő eszközzel kiválaszthatja, hogy mely részeket tartsa meg, és melyeket dobja el.

Kattintson a gombra egy szakasz hozzáadásához az eredményhez, vagy a Shift+kattintással távolítsa el, hogy egy lyukat hozzon létre a helyén. Kattintás+húzás szolgál több szakasz összekapcsolásához, vagy Shift+kattintás+húzás egy egybefüggő szakasz eltávolításához.

Végül az eszközvezérlő sáv egyik gombjával elfogadhatja vagy elvetheti az eredményt.

Zsugorítás és nyújtás

Az Inkscape-ben nemcsak átméretezéssel lehet zsugorítani és nyújtani, hanem egy objektum útvonalának peremeltolásával is, azaz elmozdítva merőlegesen az útvonal minden pontjában. A megfelelő parancsok a Zsugorítás (Ctrl+() és a Nyújtás (Ctrl+)). Az alábbi rajzon az eredeti útvonal (piros) mellett néhány, abból zsugorítással vagy nyújtással kapott útvonal látható.

A Zsugorítás és a Nyújtás parancs útvonalat eredményez (vagyis az eredeti objektumot útvonallá alakítja, ha az nem az volna). Sokszor megfelelőbb lehet a Dinamikus perem (Ctrl+J), mely egy mozgatható (az alakzatokéhoz hasonló) fogantyúval rendelkező objektumot hoz létre, s ezzel a fogantyúval szabályozható a peremeltolás mértéke. Hogy jobban érthető legyen, jelölje ki az alábbi objektumot, majd a Csomópont eszközzel próbálja mozgatni a fogantyút:

Egy ilyen peremobjektum mindig emlékszik az eredeti útvonalra, így az nem fog „romlani”, miközben Ön újra és újra változtatja a peremeltolás mértékét. Ha már nincs szükség további módosításra, a peremobjektum bármikor útvonallá alakítható.

Még kényelmesebben használható a kapcsolt perem. Ez a dinamikus változathoz hasonló, de egy másik útvonalhoz van kapcsolva, mely eközben szerkeszthető marad. Egy útvonalhoz tetszőleges számú kapcsolt perem tartozhat. Az alábbi rajzon a piros az eredeti útvonal, melyhez egy fekete körvonalas, kitöltés nélküli és egy fekete kitöltéses, körvonal nélküli peremobjektum van kapcsolva.

Jelölje ki a piros objektumot, és módosítsa a csomópontjait; figyelje a hatást a két kapcsolt peremen. Aztán jelölje ki valamelyik peremet, és a fogantyújával változtassa az eltérés mértékét. Végül figyelje meg, hogy nem tudja szabadon mozgatni vagy átalakítani a kapcsolt objektumokat anélkül, hogy elveszítenék kapcsolatukat az eredetivel.

Egyszerűsítés

Az Egyszerűsítés (Ctrl+L) parancs oly módon csökkenti az útvonalakon levő csomópontok számát, hogy mindeközben az útvonal alakja majdnem változatlan marad. Hasznos például a Ceruza eszközzel rajzolt útvonalakhoz, mivel ez az eszköz hajlamos a szükségesnél több csomópontot létrehozni. Az alábbi rajzok közül a bal oldali egy szabadkézi útvonal, a jobb oldali ennek egy másolata, amelyet egyszerűsítettünk. Az eredeti útvonalon 28 csomópont van, az egyszerűsítetten 17 (ami sokkal könnyebbé teszi a további szerkesztését a Csomópont eszközzel), és láthatóan egyenletesebb is.

Az egyszerűsítés mértéke (amit küszöbnek hívunk) függ a kijelölés méretétől. Így ha az útvonal mellett a kijelölés néhány nagyobb objektumot is tartalmaz, az egyszerűsítés erőteljesebb lesz, mint ha csak az útvonal lenne kijelölve. Ezenfelül az Egyszerűsítés parancs gyorsuló, ami annyit tesz, hogy ha gyors egymásutánban nyomja le néhányszor a Ctrl+L billentyűket (a lenyomások fél másodpercen belül követik egymást), a küszöb minden lenyomásra növekszik. (Egy szünet után következő újabb Egyszerűsítés parancs már újra az alapértelmezett küszöbértékre áll vissza.) A megfelelő mértékű egyszerűsítés mindig könnyedén elérhető a gyorsulás által.

A szabadkézi rajzok simítása mellett kreatív hatások elérésére is alkalmas az Egyszerűsítés. Egy rideg, geometrikus forma gyakran lazábbá, életszerűbbé tehető egyszerűsítéssel – az éles kiugrások lágyítása és a természetes torzítások néha elegáns, néha egyszerűen csak különös hatást keltenek. Példaként álljon itt egy clipart, amely sokkal tetszetősebb Egyszerűsítés után:

Szövegek kezelése

Az Inkscape alkalmas hosszabb, összetett szövegek készítésére, mindamellett kisebb szövegobjektumokhoz – mint például a címfeliratok, logók, diagramfeliratok, képaláírások stb. – szintén nagyon jól használható. Ez a rész bemutatja az Inkscape szövegkezelő képességeinek az alapjait.

Egy szövegobjektum létrehozása mindössze abból áll, hogy kiválasztja a Szöveg eszközt (T), valahol a dokumentumba kattint, majd begépeli a szöveget. A betűcsalád, ‑stílus, ‑méret és az igazítás beállítása a Szöveg és betűtípus párbeszédablakban (Shift+Ctrl+T) végezhető el. Egy szövegbeviteli mezőt tartalmazó lap is van ebben az ablakban, ahol a szövegobjektumot szerkeszteni lehet – bizonyos esetekben ez alkalmasabb a kijelölt szövegobjektum módosítására, mint a rajzvászon (főleg azért, mert ez a lap biztosítja a gépelés közbeni helyesírás-ellenőrzést).

A Szöveg eszközzel a többi eszközhöz hasonlóan ki lehet jelölni a neki megfelelő objektumtípust – jelen esetben a szöveg típusút –, így egy már létező szövegre kattintva az kijelölhető, és a szövegkurzor elhelyezhető benne (akár ebben bekezdésben is).

Az egyik leggyakoribb szövegszerkesztő művelet a betűk és a sorok közének igazítása. Mint általában, az Inkscape ezekhez a műveletekhez is kínál billentyűkombinációkat. Szöveg szerkesztése közben az Alt+< és az Alt+> az aktuális sorban úgy változtatja a betűközt, hogy a sor teljes hossza 1 pixellel változzon az aktuális nagyítás mellett (mint a Kijelölő eszköz esetében, ahol ugyanezek a billentyűk a pixelméretű átméretezésre használatosak). Általában az alapértelmezettnél nagyobb betűméret az alapértelmezettnél kicsit nagyobb összehúzást enged meg. Íme egy példa:

A szorosabbá tett változat egy kicsivel jobban mutat, de így sem tökéletes: a betűk közti távolság nem egyenletes, például az „a” és a „t” között túl nagy, a „t” és az „i” között túl kicsi a távolság. Az ilyen alávágási hiba (különösen nagyobb betűméretnél feltűnő) mértéke a rosszabb minőségű betűkészleteknél számottevőbb; de a legtöbb szövegnél bármely betűkészlet esetében találhat olyan betűpárokat, ahol javít az eredményen a kézi alávágás.

Az Inkscape-ben ezeket a kézi alávágásokat igazán könnyű megvalósítani. Csak vigye a szövegkurzort azon két betű közé, ahol a betűközt igazítani szeretné, majd az Alt+nyíl billentyűkkel mozgathatja a kurzortól jobbra levő betűket. Itt látható az előző címfelirat, ezúttal azonban kézi alávágást alkalmaztunk, hogy a betűközök egyformának tűnjenek:

Azontúl, hogy az Alt+Balra és az Alt+Jobbra vízszintesen igazít, az Alt++Fel és az Alt+Le billentyűkkel függőleges irányba is mozgathatók a betűk:

Természetesen a szöveg is útvonallá alakítható (Shift+Ctrl+C), és így a betűket úgy mozgathatja, ahogy az útvonalakat szokás. Mindamellett sokkal jobb a szöveget szövegobjektumnak megtartani – így megmarad szerkeszthetőnek, kipróbálhat rá többféle betűkészletet a kézi alávágások eltávolítása nélkül, és mentéskor kevesebb helyet is igényel. Egyetlen hátránya a „szöveg mint szöveg” megközelítésnek, hogy az eredeti betűkészletnek minden olyan rendszeren rendelkezésre kell állnia, ahol az SVG-dokumentumot meg szeretné nyitni.

A betűközök igazításához hasonlóan a sorok közötti távolság is változtatható egy többsoros szövegobjektumban. A sorköz csökkentésére vagy növelésére próbálja ki a Ctrl+Alt+< vagy a Ctrl+Alt+> billentyűket ezen dokumentum bármely bekezdésén. Ezekkel a parancsokkal a bekezdés teljes magassága az aktuális nagyítás szerinti 1 pixelenként igazítható. Akárcsak a Kijelölő eszköz esetében, a Shift nyomva tartása mellett bármely betű- vagy sorközigazító billentyűparancs tízszeres hatással működik.

Az Inkscape képes tördelt szövegek létrehozására is: egyszerűen kattintson és húzzon a szövegeszközzel, hogy létrejöjjön egy szövegdoboz, amelyben a szöveg tördelve lesz. Az tördelés vezérléséhez használja az eszközvezérlő sávban található igazítás gombot.

Végül van egy harmadik szövegtípus is az Inkscape-ben: az oszlop típusú szöveg. Ennek a szövegnek a szélessége beállítható, míg a magassága nem korlátozott. Bármilyen normál, nem tördelt szöveget (amelyik csak kattintással jött létre) fix szélességű szöveggé alakíthat a szöveghorgonnyal szemben lévő fogantyú húzásával.

Az XML-szerkesztő

A végsőkig használható ki az Inkscape minden tudása az XML-szerkesztővel (Shift+Ctrl+X), melyben a dokumentum teljes XML-szerkezete láthatóvá válik, mindig az aktuális állapotot tükrözve. Egy rajz szerkesztése közben megfigyelhető, ahogy az XML-szerkezet ezzel összhangban változik. Sőt, az XML-szerkesztőben is módosíthatja bármelyik szöveget, elemet vagy tulajdonságot, és rögtön láthatja a vásznon az eredményt. Ez az elképzelhető legjobb útja az SVG interaktív megismerésének, és arra is lehetőséget ad, hogy olyan módosításokat végezzen a rajzon, amilyenekre a szokásos szerkesztőeszközök nem képesek.

Zárszó

Ez az ismertető csak egy kis részét mutatta be az Inkscape képességeinek. Reméljük, hogy hasznosnak találta. Ne féljen kísérletezni, és megosztani az alkotásait másokkal. Látogasson el a inkscape.org címre, ahol további információkat és a program legutóbbi verzióját is megtalálja, továbbá segítséget kaphat a felhasználói és a fejlesztői közösségtől.